2009. évi Korányi díj átadása
A Korányi Imre díjat 2009-ben dr. Horváth Ferenc nyugalmazott mérnök főtanácsosnak, posztumusz ítélte oda a Vasúti Hidak Alapítvány.
A kitüntetett 1924. október 14-én született Kecskeméten. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte. A Kecskeméti Gróf Tisza István Református Gimnáziumban érettségizett 1942-ben. 1944. szeptemberében iratkozott be a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnöki Osztályára, oklevelet 1948-ban szerzett. Közben másfél évet a Délpest-megyei Földhivatalnál dolgozott. 1967. és 1969. között elvégezte a Műszaki Egyetem Gazdaságmérnöki szakát, 1975-ben egyetemi doktori címet szerzett A vasúti hézag nélküli vágányok viselkedése a gépesített fenntartási munkák hatására c. értekezésével. Dr. Horváth Ferenc 2009. januárjában hunyt el.
Szakmai tevékenysége
1948-ban lépett a Magyar Államvasutak szolgálatába, ahol szakaszmérnökként a Kecskeméti, majd osztálymérnökként a Hódmezővásárhelyi és a Kecskeméti Osztálymérnökségen teljesített szolgálatot. 1953-1971. között a MÁV Szegedi Igazgatóságon a Pályafenntartási és Építési Osztály helyettes vezetője, később vezetője volt.
Ez az igazgatóság üzemelteti a legjelentősebb vasúti nagyhidakat a folyók alföldi jellege és a viszonylag sűrű vasúthálózat miatt. Munkássága alatt kiváló hidász szakembergárda nevelődött ki az igazgatóságon.
1971-től 1985-ig, nyugdíjazásáig, a KPM I. Vasúti Főosztály – MÁV Vezérigazgatóság – 6/B. Pályafenntartási Osztályát vezette. Vezetésével példaszerű együttműködés volt a pályás és hídász szakemberek között.
Oktatási tevékenysége
1953-tól 1989-ig oktatott a Szegedi Vasúti Technikumban, majd a Felsőfokú Technikumban, a MÁV Tisztképző Intézetben, a Széchenyi István Műszaki Főiskolán, a Műszaki Egyetem szakmérnöki tanfolyamán.
A vasútépítési, pályafenntartási, vasútüzemi tantárgyakat adta elő. Több technikumi és főiskolai tankönyvet, szakkönyvet írt (Vasútépítési pályaismeretek, Vasúti üzem, Korszerű vasútépítés, Vasúti alépítmény). A Széchenyi István Műszaki Főiskolán címzetes tanári címet kapott.
Irodalmi munkássága
Az utóbbi négy évtizedben elsősorban vasúttörténeti könyvek írásával foglalkozott, mintegy 30 ilyen tárgyú önálló munkája jelent meg és kb. 20 könyvnek volt a szerkesztője vagy egy-egy fejezettel a társszerzője Nagyobb terjedelmű önálló vasúttörténeti munkái: Hazai és külföldi vasúti balesetek, Magyar Vasútépítészet Erdélyben, 125 éves a magyar közlekedési hatóság, Nagykanizsa vasútja, Kecskemét vasútjai, A záhonyi vasúti csomópont története. Jubileumi könyvei jelentek meg a Nyíregyháza-Ungvár, a Szolnok-Kiskunfélegyháza, a Vésztő-Kötegyán, a Kiskunfélegyháza-Kiskunhalas, a Kunszentmiklós-Dunapataj, az Alföld-Fiumei, az Alföld Első Gazdasági Vasút, a Bugaci Vasút, a Kecskemét-Kiskőrösi Gazdasági Vasút építéséről a MÁV Gépgyártó Üzem Gyöngyös történetéről. Jelentős önálló munkája A magyar vasútépítési és fenntartási szervezetének története (1827-2004) I.-II. kötet (2005). Nagy szakismerettel és odaadással írta meg a vasúti igazgatóságok hídjait bemutató hidász szakkönyvek pályahálózatra vonatkozó fejezeteit. Utolsó ilyen írásán a VII. Vasúti Hidász Találkozó alkalmából kiadott „Vasúti hidak a Szegedi Igazgatóság területén”c. könyv pályás fejezetén haláláig dolgozott.
Több mint 100 cikke jelent meg a Közlekedéstudományi Szemlében, a Mélyépítés-tudományi Szemlében, a Sínek Világában, a Vasút c. folyóiratokban és egyéb szaklapokban. Szívügye volt a Sínek Világa folyóirat életben tartása. Halála előtti hónapokban több kész és félkész írást adott le a folyóirat szerkesztőségbe.
Szakmai munkája mellett a Közlekedéstudomány Egyesületben tevékenykedett 1971-ig, mint a szegedi szervezet titkára, ezután pedig Budapesten a Vasútépítési Szakosztály titkáraként.
A 2009. évi Korányi díjat - posztumusz- a VII. Vasúti Hidász Találkozón, 2009. június 25-én
dr. Korányi Imre unokája, Korányi Villő adta át, amelyet a kitüntetett fia, dr. Horvát Ferenc vett át.
Rege Béla
a kuratórium elnöke