A Vasúti Hidak Alapítvány gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulója alkalmából 2016. szeptember 21-én Budapest. XII. kerületben lévő Széchenyi hegyi Széchényi emlékműnél ünnepi megemlékezést tartott.
A rendezvény házigazdája Vörös József, az Alapítvány kuratóriumának elnöke volt, és részt vettek rajta a Széchenyi Társaság Budapest, a Hegyvidéki Önkormányzat, a MÁV Zrt, a Vasúti Hidak Alapítvány, az A-Híd Zrt., az Uvaterv Zrt., az MSc Kft. képviselői és magánszemélyek.
A Himnusz elhangzása után Vakarcs László, az UVATERV Zrt irodavezető helyettese, a Vasúti Hidak Alapítvány kurátora tartott ünnepi beszédet, majd a koszorúk elhelyezése következet.
Az Alapítvány nevében Rege Béla, kurátor emeritus,
a MÁV Zrt. részéről Tóth Axel Roland, a Vasúti Híd Osztály vezetője,
a Széchenyi István Társaság tagjaként Margitay Zoltán,
végül Budapest Főváros Hegyvidéki Önkormányzat vezető főtanácsosa Gonda Attila helyezték el koszorújukat az emlékmű talapzatán.
Az ünnepség a Szózat elhangzásával fejeződött be. Vakarcs László ünnepi beszédének szerkesztett változatát az alábbiakban tesszük közzé.
„Az ünnepség helyszíne az Ybl Miklós által tervezett emlékmű, amelyet eredetileg 1895-ben a Városligetben állítottak fel, majd a liget rendezési munkáinak során 1898-ban jelenlegi helyére, a Széchenyi hegyi kilátóhoz helyezték azt át. Az emlékmű előtt lévő Széchenyi bronz mellszobor eredetileg Stróbl Alajos alkotása volt" (Szoborrongálás miatt ma már csak másolat. A szerk.)
Beszédét annak a kornak leírásával folytatta, amelyben Széchényi István élt.
„Ennek a kornak szemléletes ábrázolását legjobban Jókai Mór: Egy magyar nábob c. regényéből és az ennek alapján készült filmből ismerhetjük meg. A dúsgazdag főurak jövedelmüket elmúlatták, az ország útjai szinte járhatatlanok voltak. Széchényi István a reformkor elindítója volt. Rajta kívül a politikai és irodalmi élet jelentős szereplői voltak magyar részről Kölcsey, Kazinczy, Berzsenyi, Wesselényi, Vörösmarty, Kossuth, Batthyány, Petőfi, míg osztrák részről Metternich kancellár, József nádor és a Habsburg uralkodók közül I. Ferenc, V. Ferdinánd és I. Ferenc József.
Széchenyi István 1791. szeptember 21-én Bécsben született. Apja Széchenyi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója, anyja Festetics Ilona. A családot 2 évszázad kötötte a Habsburgokhoz. Iskoláit magánúton végezte, taníttatására apja kiváló nevelőket fogadott fel. Katonai iskolába iratkozott be, majd annak elvégzése után tisztként szolgált, katonai pályán egészen a kapitányi rangig jutott el. 1809-ben részt vett a győri vesztes csatában, ahol Napóleon egészen Komáromig kergette az osztrák sereget. 1813-ban Lipcse mellett a Népek csatájának résztvevője volt, ahol a szövetségesek legyőzték Napóleont. Széchenyit nem nevezték ki őrnagynak, ezért leszerelt. Sokat utazott az országban továbbá Németországban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban és Törökországban. Élte az arisztokraták gondtalan életét. 1824-ben megismerte Seilern Crescence osztrák grófnőt, aki ekkor Zichy Károly udvari kamarás felesége volt, és kölcsönös szerelem alakult ki közöttük. 1834-ben váratlanul meghalt Zichy Károly. 12 évi várakozás után Széchényi István és Seilern Crescence 1836-ban az Alsó Krisztinavárosi templomban kötöttek házasságot, amely eseményről ma a templom falán emléktábla olvasható. Seilern Crescence első házasságában 14 gyermeket szült, majd a Széchényi Istvánnal kötött házassága során Béla, Ödön és Júlia nevű gyermekeik születtek, de Júlia még csecsemőkorban meghalt. Széchenyi a családjában élő mind a 16 gyermeket sajátjaként szerette és nevelte. Béla a Döblingben sokat volt vele, apjának első szoborállításában jelentős szerepe volt. Ödön török mintára megszervezte a tűzoltóságot, török pasa rangot nyert el, a muzulmán vallás kötelező felvétele alól a szultán mentesítette.
Széchényi István politikusként részt vett az 1825. évi országgyűlésen és kérte a résztvevőket, hogy magyarul beszéljenek. Felismerte, hogy Magyarország fejlődése csak a tudomány művelése útján lehetséges, ezért itt ajánlotta fel birtokainak 1 évi jövedelmét, 60 ezer forintot egy tudós társaság létrehozásához. Javaslatához anyagilag többen is csatlakoztak, így alakult meg végül a Magyar Tudományos Akadémia. Az Akadémia címerében a sast itató Crescence látható. Széchényi jelentős szakirodalmi tevékenységet folytatott. 1828-ban a Lovakrúl-, 1830-ban a Hitel-, 1833-ban a Világ és a Stádium c. könyvei jelentek meg. Crescence megtanult magyarul, hogy a neki ajánlott Hitel c. könyvet el tudja olvasni. Az 1840. évi országgyűlésen Kossuth kijelentette, hogy Széchényi megértette a kor fejlődési szükségességét, ezért tartja őt a legnagyobb magyarnak.
Széchenyi 1840-től elszigetelődik a reform mozgalomban, mivel a bécsi udvarral szemben a Kossuth politikáját túl radikálisnak tartotta. 1848-ban az első független magyar kormányban (Batthyány kormány) közlekedési és munkaügyi miniszter volt. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültséget nem volt képes elviselni. Idegösszeomlást kapott és a döblingi szanatóriumba kerül, Crescence végig mellette van. Széchenyi életében nehéz évek következnek, de betegségéből kigyógyul és újra aktív lesz. Politikai céljai nincsenek, csak a haza jobbítását szeretné elérni. Híres mondása volt: „Sokan azt gondolják, Magyarország volt, de én azt szeretném hinni, lesz.” A bécsi udvar figyelteti, többször meghurcolja, házkutatásokat tartanak nála, nyomozás indítanak ellene. Idegei felmondják a szolgálatot és 1860.április 8-án, Döblingben öngyilkosságot követe el.
Széchenyi üzletemberként a piacorientált gondolkodás híve volt. A gazdasági fejlesztésekhez hitel kell, de a nagybirtokok az 1351-ben Nagy Lajos által hozott ősiség törvénye miatt eladhatatlanok voltak, így a bankok ezekre hitelt nem adtak. Maga Széchenyi csak egyszer kapott hitelt, de ez csupán személyének volt köszönhető. Felismerte az ország gazdasági elmaradottságát, szorgalmazta a jobbágyfelszabadítást, mivel a jobbágy szabad bérlőként kétszer annyit termel, mint ha földhöz van kötve. Kezdeményezte a Duna szabályozását, korábban a Vaskapunál a hajók csak a partról, lóvontatással tudtak közlekedni. A szükséges engedélyek megszerzésének ügyében sikeresen tárgyalt az Oszmán birodalommal, a Havasalföldi fejedelemséggel. A Nemzeti Kaszinó létrehozásában meglátta a közösségformáló erőt, a lótenyésztésben, lóversenyek szervezésében az óriási üzletet. Korábban e célokból ugyanis Angliából hozták be a lovakat. Fontosnak tartotta a sport (evezés, vitorlázás, korcsolya) fejlesztését. 1832-ben Széchényi röpiratában vetette fel először a Nemzeti Színház építését. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1827-ben történt megalakításával a magyar mezőgazdaság fejlesztését tervezte. Ez az Egyesület 1945-ig működött, amelynek első elnöke Széchenyi István volt.
Pest és Buda egyesítésének gondolatát Széchenyi vetette fel. Felismerte a gőzhajózás fejlesztésének jelentőségét a gazdasági fejlődésben, a hajók tárolására téli kikötő megépítését kezdeményezte. Pest és Buda között Lánchíd megépítését kezdeményezte. Ilyen hidak korábban csak Angliában épültek, így a létesítéshez alapos előkészítésre volt szükség. Andrássyval közösen a híd tervezésével, az angol Tierney Clarkot bízták meg, aki csak névrokona volt az építést irányító Clark Ádámnak. A híd alapkövének letételét Barabás Miklós festményén láthatjuk. A híd főtartói Angliában készültek, a kereszttartókat a felvidéki Dernőn gyártották le. A híd utolsó láncának beemelésénél az emelő láncok összeakadtak, és az elem a Dunába esett. A baleset Széchenyit nagyon megviselte, de Clark Ádám a hibát gyorsan kijavította és a híd 1848 tavaszán lényegében készen volt. Az 1848-49-es szabadságharc alatt az osztrák katonaság a hidat fel akarta robbantani, de Clark Ádám a lánckamrák vízzel való elárasztásával ezt megakadályozta. A Lánchidat a szabadságharc leverése után, 1849 novemberében adták át a forgalomnak.
Széchenyi szorgalmazta a vasúti közlekedés fejlesztését, a Pestről kiinduló vasúti fővonalak kiépítése későbbi időkben lényegében az ő javaslatai alapján történtek meg. Fontosnak tartotta vasúton a magyar áruknak Fiumébe való eljuttatását, ezért sürgette ilyen összeköttetés megépítését. A bécsi udvar a megvalósítást akadályozta, így a Bécs-Trieszt vasútvonal a Semmeringen keresztül korábban épült meg.
Széchenyi Istvánt ma is a legnagyobb magyar, mivel felismerte a változások szükségességét és rengeteget tett érte, egész életét és vagyonát áldozta érte. A mai ember számára örökségül hagyta, hogy kövessük példáját, a feladatokat ismerjük meg, amelyeknek megoldásához társakat kell keresni, eszközeinket fejleszteni és azokat hazánk javára kell működtetni.”
(Fotó: Gyukics Péter)
Rege Béla